Üdvözlet, üdvözlet. Venti vagyok, egy ventilátor kezelő. A hazai átlag életkor szerint egy középkorú pasi, aki úgy érzi, hogy van pár hasznos gondolata, ötlete, sztorija, amit megosztana másokkal. Beírt nekem ide a blog automatikusan egy szöveget az első bejegyzéshez, de megszabadultam tőle. Inkább megírom magam a saját bemutatkozásomat a nyitó posztban, hiszen ha ez sem megy, akkor a blogírás nem biztos, hogy a legjobb módja számomra az önkifejezésnek. A célom márpedig ez lenne. Leírni, kiadni magamból mindent, ami történt és történik velem, legalábbis amiről azt gondolom, hogy hasznos tartalmat tudok közölni vele.
Ez a mai egy jeles dátum, valószínűleg oda kerül a “soha el nem felejtett napok” közé. Na, nem azért, mert most indítottam a blogomat. Nem ez az ok, inkább az ok következménye. Egészen más miatt fontos ez a nap. De erről majd máskor…
Hogy miért ventilátor? A fejlécben pedig “ventillátor”? Kezdem a másodikkal. Nyelvtani szempontból ez egy megszokás, rossz beidegződés. Amikor kimondom a szót, én dupla l-lel ejtem, és akármennyire is nem helyes így, ez pont nem tartozik az életem azon dolgai közé, amin változtatni akarok. De hogy miért ez a szó? Miért a kis propelleres eszköz, ami pörgeti a levegőt? Nos azért, mert ventilátor nem válogat. Tovább löki nekünk a virágok, vagy a szomszéd pörköltjének illatát ugyanúgy, ahogyan a dohányfüstöt, vagy a kipufogó bűzét. Aztán ott van az a mondás, hogy “szar került a ventilátorba”. Na igen, akkor az fröccsen mindenkire. Ugyanezt tervezem én is. Beledobok minden jelentősebb (vagy általam annak hitt) eseményt az én kis ventilátor blogom bejegyzéseibe, és így szétszórom a világhálón. A jót, a rosszat, a vidámat, a szomorút. Amit jó megélni, és amit az ellenségemnek sem kívánnék.
Nemsokára el is kezd pörögni…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: